HÍREK

A fejlődés évtizede után is rengeteg a kiaknázatlan lehetőség a női fociban (Lapszemle)

2023-02-01

A fejlődés évtizede után is rengeteg a kiaknázatlan lehetőség a női fociban (Lapszemle)

Utánpótlás szakmai igazgatónk és U19-es csapatunk vezetőedzője, Könczey Zsolt nyilatkozott az Indexnek. Lapszemle.

A szakemberek szerint sem érdemes túl sok szempontból összehasonlítani a női és a férfilabdarúgás fejlődését – azonban egy dolog látványos idehaza: a Ferencváros dominanciája. Könczey Zsolt utánpótlás-nevelővel, az MTK Budapest U19-es csapatának vezetőedzőjével, a fővárosi klub női utánpótlás-szakmai igazgatójával beszélgettünk arról, hol tart a női foci Magyarországon, és lehet-e bármit kezdeni a felnőttek közt tapasztalt jelentős FTC-lépéselőnnyel. 

Miért épp a női labdarúgás?

- Mert volt rá igény. A játékos-pályafutásom után a Kelen SC-nél lettem főállású edző, ahol eleinte fiúkkal dolgoztam. Aztán 2013-ban felfigyeltem egy kislányra, aki rendre a pályán rúgta a bőrt, de hiába unszoltuk, nem akart beállni a fiúk közé. Megígértem neki, ha hoz magával még néhány lányt, akit érdekel a foci, akkor tartok nekik külön edzéseket. Ebből nőtte ki magát később a Kelen női szakága, amelyben később 150-nél is több játékosunk volt idényenként, és egy jól megtervezett vezetői és szakmai munkával sikerült NB I-be jutni, ami óriási dolog.

Hogy látja a szakág jelenét és jövőjét idehaza?

- Az elmúlt tíz év óriási előrelépést hozott, nem csak itthon, nemzetközi szinten is. Ugyanakkor rengeteg terület van a női labdarúgáson belül, amelyben még sokat lehet és kell is fejleszteni. Főleg a kisebb kluboknál és településeken érezni a létszámgondokat, az edzők és a gyerekek számában is. Ha túl kevesen vannak a lányok, az épp olyan gond, mint ha túl sokan, és ezért nem jut kellő figyelem az egyéni fejlesztésre. Ugyanakkor hálás a feladatunk, mert kellő odafigyeléssel és türelemmel rövid távon is nagy előrelépést lehet elérni egy-egy csapatnál. Szerintem nincs eltérés a futball iránti fogékonyságban egy hasonló korú lány és fiú között, természetesen van egy alapvető fizikális különbség a férfi- és női labdarúgásban, de a technikai készségekben inkább csak amiatt, mert a lányok képzésére korábban csak alig szenteltek figyelmet a klubok.

A magyar szurkolók kezdenek megbarátkozni a női labdarúgással? Spanyolországból és Angliából egyre-másra látjuk a híreket, egy-egy rangadón akár a Camp Nou, akár az Emirates is képes megtelni…

- Itthon még mindig főleg családtagok és barátok járnak a mérkőzésekre, azzal együtt, hogy egyre több klubnál alakul ki egy egészen őrült, fanatikus nőifoci-rajongó mag. De az ő létszámuk alapvetően kicsi. Pozitívum, hogy ha lassú is, de egyértelmű fejlődés látható a szurkolói bázis növekedésében. Sokat segítenek azok a nemzetközi események, amelyeket Magyarország rendez, legyen szó utánpótlástornákról vagy például a női Bajnokok Ligája-döntőjéről, aminek 2019-ben a Groupama Aréna adott otthont. Lépegetünk előre, de a külföldi példáktól még messze vagyunk.

Kanyarodjunk az MTK-ra, korábban a Kelen SC-nél vezetőedző is volt, majd a magyar női válogatott segédedzőjeként dolgozott. Nem visszalépés az utánpótlás?

- Nekem a hosszú távú koncepció volt a legfontosabb. Ebben az első lépés az utánpótlásban szereplő játékosok létszámának minél gyorsabb feltornázása, a képzési rendszer kialakítása és a közös gondolkodás elsajátítása. Több élvonalbeli klubtól is pozitív visszajelzést kaptam, miután eljöttem a Kelentől. Már csak amiatt is, mert a felnőttválogatottnál eleve egy tanulóévvel számoltam. Az MTK-nál éreztem leginkább azt, hogy megvan a türelem, a vezetők nem várják, hogy egyből az első évben taroljunk le minden korosztályt, és hozzunk aranyérmeket. Utánpótlásszinten ez nem is lenne helyes elvárás. Hároméves távlatban persze szeretnénk jó eredményeket elérni, de legalább ilyen fontos, ha nem még fontosabb, hogy menet közben minél több játékost tudjunk beépíteni a felnőttcsapatba, és onnan továbbadni a válogatottnak. Azt érzem, hogy ezzel az elképzeléssel a télen kinevezett új szakágvezető, Pinczi Anita is maximálisan egyetért.

Nagyon más a női utánpótlásban dolgozni, mint a férfiaknál? Bennem valahogy az a kép alakult ki, sokkal nagyobb az átfedés az U15–U17-es korosztály és a felnőttcsapat keretében, mint a férfiaknál. Míg utóbbinál csodaszámba megy, ha egy ilyen korú fiú bemutatkozik az élvonalban, a lányoknál az a meglepő, ha a felnőttcsapatokban nem találkozunk akár két-három ennyi idős játékossal.

- Abszolúte. Ha nem is U15-ben, de a legjobb U17-es játékosok általában már felnőttszinten játszanak. Bár ez is helyenként változik… Az U19 már szinte felnőttnek számít, ennek ellenére a fejlődésben való segítség elengedhetetlen továbbra is. Az NB I első feléhez tartozó kluboknál legalábbis így működik. Például nálunk, az MTK-ban már az a jellemző, hogy az U17 és az U19 legjobbjai a felnőttcsapattal készülnek. Az egy fontos adottsága a női focinak, hogy egy 17 éves és – mondjuk – egy 25 éves játékos között fizikailag sokkal kisebb a különbség, mint a férfiaknál, akiknél sokszor még a tinédzserkor végén épül ki a nagyobb izomtömeg.

Mondhatjuk, hogy a felelőssége is nagyobb egy női U19-es edzőnek az összkép szempontjából?

- Teljes mértékben, és mi ezt szeretjük is. Mivel sokkal nagyobb az átjárás a csapatok között, ezért az edzőktől is sokkal nagyobb csapatmunkát igényel az egész. A képlet egyszerű: valaki minél hamarabb kezd a felnőttek között játszani, annál gyorsabban tud fejlődni, az NB I után eljut a nemzetközi porondra is, a gyorsabban gyarapodó tapasztalatával pedig jobb eséllyel ér oda a válogatottba is.

Emlegethetnénk még számos különbséget, amiben viszont hasonlít a két szakág, az a Ferencváros hazai dominanciája…

- No igen, amivel kezdenünk kellett volna, a férfi és a női labdarúgást szinte lehetetlen összehasonlítani. Persze vannak dolgok, amiket át lehet venni a férfiaktól, de az edzésmódszereket tekintve, ahogy megyünk előre az időben és egyre nagyobb korosztályról beszélünk, úgy lesz egyre nagyobb a különbség. A Ferencváros esetében klub neve és lehetőségei is segítették, hogy elhúzzon a magyar mezőnytől. Hasonló fejlődési folyamat látható még a Puskás Akadémiánál. Azon vagyunk az MTK-nál, hogy minél előbb felvegyük a versenyt bár nem is feltétlenül ez a célunk. A mi klubunkhoz sokkal jobban passzol az a koncepció, hogy neveljünk önmagunknak és később a válogatottnak is hasznos, tehetséges fiatalokat. Nem elvárás, hogy mindenképpen elsők legyünk, vagy végezzünk a dobogón. Nálunk nem fér bele, hogy felnőttszinten szedjük össze a legjobb játékosokat, nekünk korábban kell megtalálni a tehetségeket és aztán segíteni nekik abban, hogy ki is jöjjön a bennük rejlő potenciál. Persze, mi is szeretnénk megnyerni minden meccset, a játékosok önbizalma szempontjából fontos a sikerélmény, de sokkal fontosabb, hogy a későbbi pályafutásukhoz stabil alapot nyújtson az utánpótlásban végzett munkánk.

Néhány éve még az MTK tűnt hasonlóan domináns csapatnak, 2009 és 2014 között sorozatban ötször nyertek bajnokságot. Mi történt?

- Az MTK-nál viszonylag korán elkezdtek a női labdarúgással foglalkozni, így eleinte szép sikerekben volt része az egyesületnek. Azóta sokat változott a labdarúgás, megjelent az akadémiai képzés, amire minden klub a saját lehetőségei alapján tudott reagálni. Azt látni kell, hogy a viszonylagos sikerek ellenére az elmúlt években a riválisokhoz képest sokkal kisebb volt a játékoslétszám az MTK utánpótlásában, ezért is lett az elsődleges cél a toborzás és a tehetségkutatás. Jelenleg a mi dolgunk, hogy következetes munkával olyan szintre juttassuk az MTK-t, ami méltó hozzá.

Forrás: Index

Kapcsolódó cikkek

következő Mérkőzés

2024-06-01 11:00 KÉSZ SPORT ARÉNA

ST. MIHÁLY FC U15

VS

MTK BUDAPEST U15

Ne maradjon le egy eseményről sem! Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Szponzorok